Régen, Cyrene ősi városában volt egy silphium nevű gyógynövény. Nem tűnt olyan csodásnak külsőre – vaskos gyökerekkel, tuskós levelekkel és kis sárga virágcsokrokkal -, de olyan finom és hasznos szagú nedv árasztotta belőle, hogy a növény végül aranyat ért .
A felhasználásának felsorolása végtelen feladat lenne. Ropogós szárát megsütötték, megpirították vagy főzték és zöldségként fogyasztották. Gyökereit frissen, ecetbe mártva ették. Kiváló tartósítószer volt a lencséhez, és amikor juhoknak adták, húsuk finom, puha lett.
A parfümöt finom virágzásaiból készítettek, míg a magjait megszárították, megőrölték és az velőtől a dinsztelt flamingóig mindennemű ínyencséghez bőségesen használták . A darált fűszert laser azaz lézernek nevezték. A „lézerként” ismert fűszer ugyanolyan alapvető fontosságú volt a római nemesi konyha számára, mint az, hogy az ételt vízszintesen egy togában fogyasztották.
A csodálatos Silphiumot már Hippokrátész idejében is gyógyításra használták.
A Hippokratész által említett gyógyszeres felhasználás, (még akkor , amikor még valódi Silphiumot lehetett kapni, mivel később rengeteg hamis szer került forgalomba, ) lázcsillapítóként, hasi fájdalmakért és nőgyógyászati megbetegedések gyógyítására használt szerként írja le.
Az idősebb Plinius ezt megismétli, és torokfájás, szemölcsök ,aranyér , kígyómarás, skorpiócsípés, rüh, köszvény, gyulladás, epilepszia stb. esetén is ajánlja. Figyelmeztet, hogy ne töltsön tömény silphiumot üreges fogába, mert az egyik ember, aki ezt tette, leugrott egy szikláról.
Aztán ott voltak az orvosi alkalmazások tömkelegei az ókorban!
A Silphium valóságos csodanövény volt, csodaszer mindenféle betegségre, beleértve a végbélnyílás kitüremkedését (súlyos aranyér) esetére is. A vad kutyák harapásara és mindenféle nyílt sebre (egyszerűen dörzsölje be az érintett területet, bár Plinius figyelmezteti olvasóit, hogy soha, soha ne próbálják ki ezt a lukas fog üregével, mivel egy ilyen ember kiugrott egy ház ablakából).
Végül Silphiumra volt szükség a hálószobában, ahol levét afrodiziákumként fogyasztották, vagy „a méh megtisztítására” alkalmazták. Lehet, hogy ez volt az első valóban hatékony fogamzásgátló ; úgy gondolják, hogy szív alakú magjai az oka annak, hogy a szimbólumot a mai napig társítjuk a romantikával mivel a Silphium magja szív alakú és az intim együttlétek gyakori velejárója volt.
Pilinus idejében már igen ritka nővény volt a Silphium
Plinius azt írta, hogy élete során már csak egyetlen szárat fedeztek fel!Valójában a rómaiak annyira megszerették, versekben és dalokban hivatkoztak kedves gyógynövényükre és a legnagyobb irodalmi műveikben is beleírták.
A helyi királyok évszázadok óta monopóliumot élveztek a növény felett, amely Cyrene városát, a modern Líbiában, Shahhatan – tette Afrika leggazdagabbjává.
Mielőtt a rómaiak kedvenc gyógynövénye lett , a görögök még a pénzükre is feltették a Silphium ábrázolását mint az istenek legnagyobb csodáját.
Julius Caesar odáig ment, hogy tárolt egy komoly tartalékot a szárított nővényből a Róma állam hivatalos pénztárban.
De mára eltűnt a Silphium – valószínűleg nem csak a régióból, esetleg a mi bolygónkról is tartják ma sokan. Plinius azt írta, hogy élete során egyetlen szárat fedeztek fel azt is különlegességként Nero császárnak küldték, valamikor 54-58 körül.
Mára csak néhány stilizált kép és az ókori természettudósok beszámolója maradt fent a csodás nővényről , ezért a rómaiak kedvenc gyógynövényének valódi mibenléte rejtély.
Vannak, akik azt gondolják, hogy kihalt a vadon élő nővény az őrületes begyűjtések okán, mások azt, hogy a mediterrán gyomként még mindig létezik, igaz jól elrejtőzve.
Hogy történhetett ez meg? És visszahozhatnánk a mai világba ezt a csodanövényt?
A legenda szerint a Silphiumot először azt követően fedezték fel, hogy két és fél évezreddel ezelőtt „fekete” eső söpört végig Líbia keleti partvidékén. Ettől kezdve a gyógynövény kiterjesztette széles gyökereit, buja domboldalakon és erdei réteken dúsan nőtt.
Furcsán hangozhat – elvégre Észak-Afrika aligha híres a zöldelléséről, de ez Cyrenaica volt, a többszintű hegyvidékek földje, bőséges vízellátással. Akkoriban évente nagyjából 850 mm eső esett, ami majdnem olyan nedves területnek számított, mint ma Nagy-Britannia.
A régiót eredetileg a görögök telepítették be, és a rómaiak csatolták a birodalmukhoz Kr.e. 96-ban, majd pár évtizeddel később Cyrene-t is elfoglalták.
A római hódítás után szinte azonnal riasztó ütemben kezdtek csökkenni a Silphium készletek. 100 éven belül pedig teljesen eltűnt.
A helyzet az volt , hogy a nyűgös növény csak ebben a régióban nőtt. Teljes élőhelye állítólag egy keskeny földsávból állt, körülbelül 120 mérföld (201 km) hosszú és 35 mérföld (40 km) szélességben.
Mint kiderült hogy , sem a görögök, sem a rómaiak nem tudták kidolgozni, hogyan kell „rabságban” termeszteni . Ezért a Silphiumot a vadonból gyűjtötték, és bár szigorú szabályok vonatkoztak arra, hogy mennyit lehet betakarítani, virágzó feketepiaca volt őrületes magas ára miatt.
Egy gramm Silphiumért többszörösét is megadták a gazadagok az arany grammjának áránál.
A botanikai rejtvény központi eleme az a tény, hogy a Silphiumot nem lehetett tenyészteni , mesterségesen termeszteni De miért?
A gyógynövény még a kor leglelkesebb növény tudósát, Theophrastust is megdöbbentette.
A széles körben a botanika atyjaként ismert görög tudós a legjobb barátja volt egy másik óriásnak – Arisztotelésznek, aki a „biológia atyja”-, és sokat írt a növények jellemzőiről.
Bár ő sem értette, miért nem lehet művelni, megfigyelte, hogy azok általában az előző évben kiásott földeken nőnek legjobban.
Tény ami tény ,az ókorban az óriási kereslet szinte ókori aranylázat eredményezett és szinte az összes vadon termő Silphiumot begyűjtötték a szorgos kezek. Egy idő után viszont nem találtak a gyűjtők egyet sem. Gazdaságban, földművelésben, kertészetben pedig nem sikerült szaporítani, termeszteni , így időszámításunk szerinti első század végére eltűnt a nővény.
A Silphium hanyatlásának története ma nyomasztóan ismerős. A gyógynövények kereskedelme sokmilliárd dolláros ipar és egyre csak növekszik. Sok fajt fenyeget az éghajlatváltozás és a fejlődés – és rengeteg nővényt gyógynövény csak vadon nő és ebből aradandóan a túlnyomó többséget vadon is gyűjtik. Csak Dél-Afrikában 82 gyógynövényt fenyeget a kihalás, kettő pedig már a ma ismert fajok közül is eltűnt.
De Silphium tényleg Örökre eltűnt?
Vagy egy-egy példánya ma is felfedezhető észak Afrikában vagy a mediterrán térség egyéb lelőhelyein?
A válaszunk igen! Sőt tudjuk, hogy újra nő ez a különleges nővény. De a nevét nem írjuk le érthető okokból. Nem kell újra elpusztítani, így is sok orvosi cég próbálja már használni..
Nem köztudomású, de a gyógyszeripar is használja újra,de csak igen drága, ritka készítményeknél és szerencsére nem óriás mennyiségben!
Az új tudományos kutatások szerint a Silphium egy kórófajta család lágyszárú növénye.
A modern herbalizmusban használják is már a hisztéria, egyes idegi állapotok, hörghurut, asztma és szamárköhögés kezelésére. Egyéb téren tüdőgyulladás és puffadásos kólika kezelésére is alkalmazzák.
Az gyantája görcsoldó, karminatív, köptető és nyugtató hatású.
A gyantájában lévő illékony olaj a tüdőn keresztül távozik, így ez kiváló kezelés az asztma kezelésére. A nővény olajai a légzésre, a váladékozásra, a flatusra és a gyomorpanaszokra hat.
A hatóanyagainak tulajdonságai görcsoldók, köptetők, stimuláns, emmenagog ( menstruációt megindító, segítő) és vermifug (féregűző). Nyugtatóként is alkalmazták. Hígítja a vért és csökkenti a vérnyomást.
Megjegyzés: a Silphium nem azonos sem a Szilfium ( Csészekoró) és egyéb hasonló nevű növényfajtákkal.
Minden kép saját fotó,A képek szerzői jogi védelem alatt állhatnak!
Szerző, fotó : Puskás Attila Sándor
A Cikket a Csodapatika a Templomos Csepp forgalmazója támogatta.
Csodapatika Facebook oldala , A TEMPLOMOS CSEPP oldala
További cikkek :
Templomos Életmód -Diéta
Egynyári Üröm -Tízezrével öli a rákos sejteket
Artemisia Annua Anti Covid
A templomos háromszög a titkok őrzője – Tomar
Cikkek a Csodapatikán
