780 éve lesz Április 11-12-én, hogy a Muhi Csatában a Templomos Rend megmentette az Árpádházi királyát és testvérét Kálmánt és Magyarországot a pusztulástól. A lovagok utolsó szálig odavesztek a csatában, esküjükhöz híven, nem hátráltak! Emlékezzünk meg a hősökről!
Szögezzük le így az elején, hogy a muhi csata a vereség ellenére ezért számít IV. Béla és a hős, vitézül helytállt magyar királyi had és az önfeláldozó Templomos lovagok stratégiai győzelmének, mert sok áldozat árán ugyan, de saját erőből, és külső támogatás nélkül is megvédték az országot.
A Mongol veszély első hírei
A mongol veszélyről szóló első hírek 1229-ben futottak be a budai királyi udvarba, akkor, amikor a távol-keleti hódítók elől menekülő orosz bojárok II. Andrástól a „Templomos” királytól vagy más néven II. Jeruzsálemi Andrástól kértek védelmet.
II. András aki az V. Keresztes hadjáratban a Szent földre vezette hadait, Akkon városát elérve felvette a „Jeruzsálem királya címet is, innen ered a Jeruzsálemi András név. András a Szentföldön közeli kapcsolatot ápolt a Templomos Renddel, ( egyes források szerint tiszteletbeli tagságot is kapott) , de a hivatalos írások szerint ő a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrendbe (későbbi Máltai lovagrend), donátus ranggal lépett be, mivel a Templomos Rendbe csak nőtlen férfiak léphettek. Innentől Magyarország igen jó kapcsolatokat ápolt a Templomos Renddel.
A XIII. század elejétől kezdetét vette a Templomos rend viszonylag gyors terjedése a királyságban, ami elsősorban keresztes eszmeiséget pártfogoló királyaink, Imre és II. András adományainak köszönhetőek.
Pár évre rá Julianus barát, aki rendtársával, Gerhardusz páterrel együtt 1235-ben az esztergomi domonkos rendházból keletre indult az ott maradt magyarok felkutatására, sikeresen eljutott az egykori őshaza, Magna Hungária területére, MÁR KONKRÉT HÍREKKEL ÉRKEZETT VISSZA BUDÁRA, 1236-BAN.
Julianus hozta ez első konkrét híreket a mongolok készülő nyugati terjeszkedéséről
A Magna Hungáriában maradt magyarok arról tájékoztatták Julianust, hogy értesüléseik szerint a mongolok Európa ellen készülődnek. Amikor Julianus visszaérkezett hosszú és kalandos útjáról,
azonnal kihallgatást kért IV. Béla királytól, akit részletesen tájékoztatott a mongol fenyegetésről.
A barát 1236-ban másodszor is felkerekedett, hogy visszatérjen Magna Hungáriába, ám amikorra odaért, a mongolok már elfoglalták és feldúlták a magyarok egykori őshazáját. Julianus e második útján a mongol udvarba is eljutott, ahol Batu kán személyesen fogadta a nyugatról érkezett dominikánus szerzetest.
A kán Julianus útján egy igen barátságtalan, fenyegető hangú levelet küldött IV. Béla királynak, amelyben felszólította a magyar uralkodót, hogy ellenállás nélkül hódoljon meg neki.
A mongol vihar nyugatra törésének azonban más konkrét jelei is voltak.
1239-ben a Kárpátoktól keletre élő és zömében megkeresztelkedett kunok a mongol nyomás elől menekülve, fejedelmük, Kötöny útján bebocsáttatást kértek a Magyar Királyság területére.
IV. Béla európai kortársaival ellentétben, komolyan vette a mongol fenyegetést, ezért bebocsátotta a kunokat azt remélve, hogy általuk is erősítheti az ország védelmi képességeit, mert nyugatról szinte semmilyen segítségre sem számíthatott.
Hogy felkészüljön a várható mongol invázió visszaverésére, IV. Béla követeket küldött IX. Gergely pápához, valamint a német-római császárhoz és a francia királyhoz, segítséget kérve Batu kán Nyugat- Európát is fenyegető támadásának elhárításához.
A magyar királyság azonban szavakon kívül nem kapott semmi mást az európai koronás főktől.
Az egyházfő, noha megígérte IV. Bélának, hogy keresztes hadjáratot hirdet a mongolok ellen, de ebből az ígéretből sem lett semmi.
Batu kán Magyarország elleni készülődésének idején az ütőképes haderő kiállítását az erősen megcsappant királyi jövedelmek hátrányosan érintették, IV Béla tehát több, mint nehéz helyzetben volt.
A Magyarország elleni támadás tervét Batu kán hadvezére, Szubotáj dolgozta ki.
A teljes mongol haderő kilenc tümenből, összesen mintegy 90 ezer harcosból állt.
Batu kán hadvezére Szubotáj terve szerint, 1241-ben Magyarország ellen vezette a kegyetlenségéről hírhedt seregét.
A kelet felől közeledő mongol fősereg a mai Bukovina területén kétfelé oszlott: az egyik hadtest Kadán parancsnoksága alatt betört Erdélybe és feldúlta Besztercét, Kolozsvárt, valamint elpusztította Váradot, Örvéndet és Tamáshidát, majd Csanádnál egyesült Szubotáj délről érkező hadtestével, amely Gyulafehérvártól Szebenig ugyancsak mindent elpusztított.
A mongol sereg különböző részei a Maros vonalán gyors ütemben haladtak az ország belseje felé.
Batu kán másik seregteste északon még március 17-én átkelt a Vereckei-hágón.
A mongol portyázók sebes lovaiknak köszönhetően villámgyorsan, alig három nap alatt Vác és Esztergom határába értek.
Hiába törtek be azonban Pestre és gyújtották fel Vácot, IV. Béla páncélos nehézlovassággal, valamint számszeríjászokkal megerősített serege elől sietősen visszahúzódtak egészen a Sajó vonaláig.
A kunok a muhi csata elött elhagyják az országot
IV. Béla királynak a nehézségek ellenére mintegy 50 ezer fős haderőt sikerült kiállítani Batu seregével szemben, amely még így is kétszeres létszámfölényben volt. Béla a gyülekező seregtesteknek megtiltotta, hogy önállóan támadjanak a mongolokra, ám ennek ellenére Csák Ugrin kalocsia érsek, és az egyetlen külföldi uralkodói segítség, Babenbergi Frigyes a saját szakállukra megtámadták Batu kán egységeit.
A kalocsai érsek csapatát a mongolok szétszórták, de Babenbergi Frigyes győzelmet aratott felettük, ami jót tett a királyi csapat moráljának, és fellelkesítette a harcosokat.
Frigyes foglyokat is ejtett szép számmal, akiket felvonultatott, miközben belovagolt Budára. A hadifoglyok között akadtak kunok is, ami miatt a magyarok elkezdtek gyanakodni, hogy összejátszanak a hátuk mögött a mongolokkal.
Emiatt Budán a felizgatott tömeg az éppen ott tartózkodó Kötöny kun fejedelmet és kíséretét meglincselte.
Vezérük halálának hírére a Kunságban gyülekező kun sereg szembefordult a magyarokkal, majd déli irányban rabolva és gyújtogatva elhagyta az ország területét. IV. Bélának ez az incidens a létező legrosszabbkor jött, hiszen így nem számíthatott a mongolok harcmodorát jól ismerő kun csapatokra.
Soha ne becsüld le az ellenségedet
Arra a hírre, hogy IV. Béla seregei élén elindult Pest alól, Batu kán sietve összevonta a szanaszét portyázó egységeit, a Sajó bal partján, a Hernád és a Takta képezte szögletben összpontosítva haderejét. Béla király beérkező hada a Sajó jobb partján elterülő sík terepen, a muhi pusztán ütött tábort.
A KIRÁLY a Sajó itteni egyetlen hídjánál állította fel seregét.
A tavaszi hóolvadás miatt megduzzadt Sajó kiváló természetes akadálynak számított, átkelést biztosító gázlókra csak jóval feljebb, illetve az alsóbb folyásnál lehetett számítani, így csak egyedül ez a híd biztosított biztonságos átkelési lehetőséget.
Béla király serege páncélos nehézlovasokból, vértes gyalogságból, számszeríjászokból, és besenyők alkotta könnyűlovasságból állt, amit elit alakulatként a Templomos Rend lovagjai erősítettek.
A KIRÁLYI HAD ELITJÉT ÍGY A HARCMŰVÉSZETI TUDÁSUK ÉS TAPASZTALATUK MIATT A KARDFORGATÁSBAN KÜLÖNÖSEN JÁRATOS TEMPLOMOS ÉS JOHANNITA LOVAGOK ALKOTTÁK.
IV. Béla, hogy a rendkívül mozgékony ellenség ne lephesse meg, a haderejét egyetlen tömbbe vonta össze, amit összeláncolt szekerekkel és pajzsfallal vetetett körbe.
A szekértábor kialakítása egyértelműen arra utal, hogy a király akár hosszabb ideig is kitartó védelmi műveletekre készült. Noha ez a harcrend jó védelmi pozíciót biztosított a királyi hadnak, ám volt egy súlyos hátránya: megfosztotta a sereget a mozgékonyságtól, lehetővé téve az ellenségnek a bekerítést, amennyiben gázlót talál a Sajón, vagy pedig elfoglalja a hidat.
Az előkészületekből a kán is arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok csak védekezni kívánnak. Önhittségében ezt az ellenfél általa feltételezett gyávaságának és gyengeségének tudta be, ami később keservesen megbosszulta magát.
A kán és a mongol vezérek azt látva, hogy a magyarok védekezésre készülnek, támadást rendeltek el. Az 1241. április 11-én elkezdődött csata a híd elleni rohammal vette kezdetét. Batu azonban elszámította magát, mert nem vette figyelembe, hogy a keskeny híd kisebb erővel is sikeresen megvédhető.
Ráadásul egy, a mongol táborból megszökött orosz herceg még a támadás elindítása előtt felfedte a mongolok tervét Kálmán herceg, a király öccse előtt, aki harcedzett katonákat vont össze a hídfő védelmére.
A hídon rohamozó mongolokat a támadásra felkészült számszeríjászok sűrű nyílzápora fogadta, akik százával estek össze vagy zuhantak holtan a folyóba, az ennek ellenére továbbra is a
rohamot erőltető mongolokat pedig a páncéllal védett Templomos lovagok kaszabolták halomra.
BATU KÁN HÍDFOGLALÁSI KÍSÉRLETE SÚLYOS KUDARCBA FULLADT, a mongolok véres fejjel és rengeteg halottat hátrahagyva voltak kénytelenek visszavonulni.
A csata első, április 11-i fordulója egyértelműen mongol vereséggel végződött.
Batu kán másnap hajnalban ismét megkísérelte a híd elfoglalását, ám az előző napi kudarcból okulva, most már kőhajító gépeket is felvonultatott, hogy távol tartsa a számára életveszélyes királyi számszeríjászokat. Miközben a mongol csapatok egy része a híd ismételt elfoglalásával kísérletezett, Szubotáj seregteste a jobbszárnyon gázlót talált a Sajón, amelyen a mongol lovasság háborítás nélkül átkelhetett a túlpartra, hogy hátba támadja a király seregét.
Ennek ellenére, a magyar had továbbra is szilajon és sikeresen harcolt.
KÁLMÁN HERCEG, OLDALÁN A TEMPLOMOSOKKAL, SŰRŰ RENDET VÁGOTT A SIKERTELENÜL ROHAMOZÓ MONGOLOK SORAI KÖZÖTT.
Batu kán egyre idegesebben figyelte a túlparton zajló véres eseményeket, mert a harcosai úgy hullottak, mint a legyek, ilyen véres veszteség addig még nem érte a csapatait.
SZÁMOS FŐTISZT MELLET MÉG A KÁN TESTŐRSÉGÉNEK PARANCSNOKA BAKATU IS ELESETT.
A kán már éppen azon gondolkodott, hogy feladja a küzdelmet és visszavonul, amikor Szubotáj lovassága megkésve ugyan, de elérte a tábort. Ezzel új front nyílott, és most már kétfelé kellet védekeznie a szekértáborba szorult királyi seregnek. Az erők kényszerű megosztása miatt egyre több mongolnak sikerült átjutnia a hídon, és betörni a táborba.
Muhi nem tragédia, hanem az országot megmentő hősi eposz
Reggel hét óra körül elszabadult a pokol, amikor a mongolok mindkét irányból betörtek a királyi táborba. A szűk térben nem sikerült hadrendbe állni, a lovasságnak pedig nem volt hely, hogy kibontakoztasson egy ellentámadást. A hatalmas zűrzavar ellenére a magyarok hősiesen küzdöttek a túlerővel,
Kálmán herceg és a Templomos lovagok iszonyú veszteségeket okoztak a mongol seregnek Rembald de Carono tartományi nagymesterrel és Jacques de Mont-Réal marshalal együtt az utolsó szálig elestek. Esküjükhöz híven nem hátráltak meg, nem adták meg magukat az óriási túlerő ellenére sem.
Ezzel újabb keserves meglepetés érte Batu kánt, ugyanis hiába törtek be nagy túlerővel a táborba, a magyarok vészesen fogyatkozó létszámuk ellenére, egészen estig kitartottak a számukra egyre reménytelenebb küzdelemben.
BATU MÁSIK NAGY TERVE, A KIRÁLY FOGLYUL EJTÉSE UGYANCSAK KUDARCBA FULLADT
, mert a magyar uralkodót, még kellő időben lovagjai kimentették a harc forgatagából. 80 templomos lovag a saját életét feláldozva menekítette ki IV. Bélát a tatár hadsereg elől, és az ő bátorságuknak köszönhetően nem maradt az ország Árpádházi uralkodó nélkül.
Noha Muhinál a király serege végül vereséget szenvedett a túlerővel szemben, ám Batu győzelme is csak pirruszinak bizonyult: IV. Béla hadserege ugyanis nem várt, rendkívül súlyos és érzékeny veszteséget okozott a mongoloknak, és később sem szűnt meg a magyarok ellenállása.
Rembald de Voczon a gyógyító rend Ordre de Saint-Jean de Jérusalem nagymestere és templomos gyógyítók is minden valószínűség szerint részt vettek a csatában, vagy a csatától távolabb mentették a sebesülteket, látták el akár a haldoklókat is. A templomos gyógyítók rengeteg életet mentettek meg tevékenységükkel. Ők így vették ki részüket az ország mentésből.
Annak ellenére, hogy Batu portyázói végigpusztították az országot, DE SOK KŐVÁR, ÍGY TÖBBEK KÖZÖTT ESZTERGOM, SZÉKESFEHÉRVÁR VAGY PANNONHALMA ALÓL VÉRES FEJJEL KELLETT MEGFUTNIUK, a főerőktől messze elkalandozó kisebb mongol csapatokat pedig lesből rájuk támadó magyar bandériumok kaszabolták le, még tovább növelve Batu kán veszteségeit.
NÉHÁNY HÓNAPOS DÚLÁS UTÁN BATU KÁN FELADVA MAGYARORSZÁG MEGSZÁLLÁSÁNAK TERVÉT, 1242 ELEJÉN A SEBEIT NYALOGATVA KIVONULT AZ ORSZÁGBÓL.
Néhány történész ezt azzal magyarázza, hogy Batu Ögödej nagykán halálhíre, a készülő fejedelemválasztás miatt hagyta el sietve Magyarországot. Bizonyos, hogy Batu nem a nagykán halála, hanem az őt ért véres veszteségek miatt hagyta el az országot. A mongol kurultáj Ögödej halála után ugyanis csak évekkel később, 1246-ban választott új nagykánt.
Batu azért adta fel Magyarország leigázásának tervét, MERT RÁJÖTT, HOGY ABBA BELEPUSZTULNA A MEGMARADT SEREGE.
A muhi csata a vereség ellenére ezért számít tehát IV. Béla és a hős, vitézül helytállt magyar királyi had és az önfeláldozó Templomos lovagok stratégiai győzelmének, mert sok áldozat árán ugyan, de saját erőből, és külső támogatás nélkül is megvédték az országot.
Ui: A mai Muhi község nem azonos a XIII. században létező Muhi mezővárossal. A mai Muhi az akkori Poga falu helyén kialakult település, mely 1928-ban vette fel a híres város nevét. A valódi Muhi (Mohi) városa elpusztult a történelem viharában.
A Cikket a Csodapatika a Templomos Csepp forgalmazója támogatta. , A TEMPLOMOS CSEPP oldala
További cikkek :
Templomos Életmód -Diéta
Egynyári Üröm -Tízezrével öli a rákos sejteket
Artemisia Annua Anti Covid
A templomos háromszög a titkok őrzője – Tomar
Cikkek a Csodapatikán
Csodapatika Facebook oldala